Törökszentmiklósi Kosárlabda Sportegyesület

Törökszentmiklósi KSE : Szolnoki Egyesült Királyság

2017.01.08

Helyszín: Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium

Nézőszám: 10, ebből az ellenfél hármat hozott. Aznap nem sok minden történt. A 24-es villamos elé autó fordult, Üllőnél meg a mozdony vitt el egy utánfutót,a sofőr azt hitte még átér, csak elfeljetette, hogy kicsit hosszbb a a gépjármű, mint ahogy hozzászokott.

Nemvvolt jó idő, nagyon nem. Egész nap zuhogott az eső, szürke lehangoltságba és sárba borítva a tájat. Az este eljöttével ez csak rosszabb lett. Odafent valaki még jobban kinyitotta a csapokat, majd jóízűen elment vacsorázni, a vízdíj meg nem számít, úgyse Ő fizeti. Mindeközben idelent 15 délceg, és kevésbé délceg fiatalember készülődött, hogy megmérkőzzön egymással. Csapatunk hihetetlen létszámban volt jelen. Most épp nyolcan voltunk, ami eddig csak egyszer fordult elő velünk. Sérültünk most nem volt, azok között aki nem jöttek el.

Már az elején látszott, hogy ma másképp állunk a játékhoz, sokat passzoltunk, általában hármat, de volt amikor négyet, sőt egyszer volt öt is, sok üres helyzet lett ennek az eredménye, amit meglepő módon be is dobtunk, még irányítónk is alig tudott hibázni. Ellenfelünk valószínűleg csak a mezeket küldte fel, mert sokat nem tettek ekkor, hogy mindezt megakadályozzák, mi pedig éltünk a lehetőséggel. A második negyedben már ébredezett az ellen, de tartottuk a szépen kiépített előnyünket és még időnként okosan is játszottunk. Barna bőrű, de nem bevándorló dobógépünk itt még megállíthatatlan volt. Kintről, betörésből, az öltözőből betalált, nem volt rá ellenszer. Aztán jött a szünet.

Még itt is rendben volt minden, szépen lehoztuk döntetlenre.

De utána……valami megtört, vagy nem voltunk elég élesek, lehet hogy mindkettő, meg az "egyesültek" is elkezdtek kosárlabdázni. A hideg és az eső elől behúzódó katicabogáron több pont volt, mint amit mi szorgoskodtunk össze ebben a felvonásban. Az ellenfelünk kicsit feszesebben védekezett, és elővett egy figurát a zónák ellen. Mi pedig csak néztük mindezt, illetve megpróbáltuk egyénileg megoldani az összes problémánkat, a védekezést kivéve, mert azt sehogy se sikerült. Az eredmény? Támadásban csőd, védekezésben pedig csak néztük, hogy dobálják a hármasokat.

A negyedik negyedben aztán ahogy fogyott az oxigén úgy tűnt el a lábakból az erő és a fejekből a tiszta gondolat. a végére összeestünk, mint valami rossz szuflé (Horváth Ilona szakácskönyvében nem találtam, de a nete van pár recept, ha valakit érdekel) Itt már sajnos esélyünk sem volt, lélekben fel is adtuk. Látszott, hogy elfáradtak a srácok, fájós lábú hátvédünk egy bíró ítélet miatt, ami valljuk be jogosnak tűnt, kissé kiborult, közrejátszott ebben a frusztráltság és az a tény is, hogy azzal a faulttal kipontozódott, és el kellett hagynia a pályát. Az álmoskönyv szerint ha a kipontozódott játékos, ha tapssal jutalmazza a játékvezetőket, akkor technikait itélnek a kispad ellen. Na most is ez történt, 

Röviden összefoglalva a történéseket: Az első félidő tökéletes volt, a második kevésbé, és még finom is voltam: Itt már irányítónk is csak a gyűrű felé dobált, ahogy a többiek is, kivéve csapatunk legfiatalabb tagját, akit a padon felejtettek, pedig védekezésben sok terhet le tudott volna venni a többiek széles válláról, a kosárra dobást valószínűleg legalább olyan hatékonyan tette volna, mint a többiek. Rosszul (vagy nem is) reagáltunk ellenfelünk változtatásaira, és a passzt, mint kosárlabdában végzett alaptevékenységet nagyrészt elfelejtettük, és már futni sem futottunk, igaz nem is bírtunk.

Ismét bebizonyítottuk, hogy nem vagyunk rosszak, de az idő és az erő fogytával nem a jó döntéseket hozzuk meg. De ahogy mondják a derbi napján kell jól futni a lónak….Majd a rájátszásban megmutatjuk mit is tudunk, de ahhoz meccseket kell nyerni már az alapszakaszban is.

A meccs végére az eső alábbhagyott, a szél feltámadt, csak hogy még rosszabb legyen a kedvünk.

Hajrá TKSE!

TKSE : Lehel Kosársuli

2017.12.01. 

Helyszín: Törökszentmiklós, Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium

Nézőszám: 10 néző, most nem ment el senki.Az időjárás kissé felhős, de nem túl hideg az évszakhoz képest .A forint gyengült, a dollár pedig kicsit erősödött. 

December első napján,ami egyben a tél első napja is naptári szempontból, csapatunk ismét megpróbálta megszerezni első győzelmét. Ellenfelünk a szemtelenül fiatal Jászberényi Lehel Kosársuli volt. Nálunk ismét a szokásos helyzet állt elő. Akik eddig nem jöttek azok most se, És ismét volt egy sérültünk, a vajkezű irányítónknak bedagadt a bokája. Valószínűleg az egy héttel korábbi mérkőzésen eleresztett grandiózus mennyiségű tripla kísérlet viselte meg. Szerencsére csapatunk egyik legjobbja felépült az előző héten összeszedett  nyakmerevedéséből és kivételesen itt volt a nemzetközi fuvarozók koronázatlan királya is, növelve megcsappant esélyeinket. De így is csak nyolcan voltunk. Ami valljuk be, nem sok.

A mérkőzés nem jól kezdődött, ellenfelünk futott, rohant, száguldozott, mi pedig kissé lassan kezdtünk. Aztán felvettük a ritmust, annyira, hogy mi is elkezdtünk legalább annyira futni, mint ők. A félidőre sikerült is kiépíteni egy kis előnyt. És sikerült leamortizálni magunkat a nagy rohanásban. A játékvezetők és a nézők egyöntetű véleménye szerint is egy sprintversennyel kevert ping-pong meccset lehetett látni. Olyan kapkodó volt a játék, hogy lassabb nézők folyamatosan lemaradtak azeseményekről. 

A szünetben megbeszélte a csapat, hogy nem fog rohanni. Nos, mint máskor, most is el lett felejtve minden, amikor a pályára léptek. Folytatódott a nagy rohanás. Még kamionosunk is úgy száguldozott a pályán, mintha soha nem fogyna el az üzemanyag, ennyit futni ilyen sebességgel még nem is láttuk. A csapatunk hol nagyobb, hol kisebb arányban, de végig vezetett, de egyre több hibát követtünk el, ahogy az oxigénhiány egyre nagyobb lett. A vége előtt 3 perccel még 6 pont volt az előnyünk. Az ikreink egy-egy hiba, vélt vagy valós hibás ítélet miatt ismét egymásnak ugrottak, de ilyesmibe nem szólunk bele, családi ügy. Amíg nem minket bántanak, addig jó. Legalább felhúzták egymást és még inkább küzdöttek. Szóval vége felé járunk és vezetünk, az ellenfél időt kért. Mi megbeszéltük: 24 másodperc a támadóidő, játsszuk ki, vigyázzunk a labdára, ne rohanjunk. De a hagyomány, az hagyomány. Félre a taktikával. Rohantunk, gyorsan eldobtuk a labdát, és karácsonyi időszakra való tekintettel minden szembe jövő ellenfelünknek odaadtuk, nekik úgyis nagyobb szükségük volt rá, Ők sajnos kevésbé voltak rendesek, és bedobták a tiszta ziccereket. A vége ismét vereség.

Ahogy Hérakleitosz megfogalmazta, kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, mi mégis megtettük, cáfolva ezzel egy régóta fennálló filozófiai tézist. Ahogy a MÁV ellen most is a végjátékban rontottuk el, pont ugyanazokkal a hibákkal.  A csapatból senkire sem lehetett panasz, mindenki hajtott, ameddig bírta erővel, van aki 10 és vn aki 30 percig.

A jövő hét új mérkőzés, új remény. Addig is a vezetőség oxigén sátrak beszerzésén dolgozik.

HAJRÁ TKSE!11

Törökszentmiklósi KSE : Szolnoki Olaj KK U19  50 : 85

Időpont 2017.11.24

Nézőszám : Először 14, majd 10 perc után 8

Tipikus novemberi időjárás, nyirkos, hideg szél, ami szép lassan behatol a ruházat alá és átjárja az embert. Talán ez volt az oka, hogy csapatunk dobó gépe és motorja igazán merev nyakkal érkezett a mérkőzésre. Csak derékból fordulva tudott jobbra. balra nézni. A felnézést már meg se próbálta. Így automatikusan ölébe hullott az edzői pozíció, amit becsülettel meg is oldott. Az addig is tartalékos csapatunk tehát nem a legjobb előjelekkel várta a mérkőzést.

Annyi pozitívum azért volt, hogy az előző edző még a kispad közelében se került, így legalább idegeskedés nem volt. A mérkőzésről annyit el lehet mondani, hogy küzdött, hajtott mindenki. Jocika védekezésben és támadásban is extra volt. Irányítónk pedig olyan tűz alatt tartotta az ellenfél gyűrűjét, mint szebb napjaiban. 18 dobásából kétszer be is talált, ezzel is nagyot lökve a csapat szekerén. A centereink se pontozódtak ki, és néha el is jutott hozzájuk a labda. Másik hátvédünk pedig szétzilálta az ellenfelünk védelmét kiismerhetetlen cseleivel, igaz csak 10 percig, mert aztán fokozatosan elfáradt. A két csere felszántotta a pályát, idősebbik kollégánk legalább olyan elánnal próbálkozott, mint az irányítónk, de talán kicsit hatékonyabban, ami lássuk be nem volt nehéz, míg a csapat benjáminja ha nagy ritkán labdához jutott és nem ejtette el, akkor jól megoldotta a feladatát, mind a két esetben. A szünetekben pedig utánpótlás csapatunk irányítója szórakoztatta a szép számú közönséget. 

Sajnos ellenfelünk futott, dobott. Mindezt gyorsan és pontosabban, mint a fiaink. Ennek nem is lehetett más a vége, mint vereség. De rendesek voltunk mindenki kapott legalább egy sapkát tőlünk. Volt olyan, aki még ötször sorban állt érte, annyira tetszett a TKSE-és fejfedő. Így legalább egyikük sem fázott meg a hazafelé vezető úton. Hiába, na csak egy rendes társaság vagyunk.

Ami kérdés mit hoz a jövő, sajnos több olyan játékos is van, akit még ebben az idényben nem láttak edzésen és mérkőzésen se. Van, akit a munka hátráltat, van akit más. És van, aki olyan mint Colombo felesége. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta az idén. 

A csapat vezetősége teljes erővel dolgozik a problémán. Ezeknek a játékosoknak a szerződését jelenleg az ügyvédeink vizsgálják. Kemény lépéseket fognak tenni, legalábbis ezt ígérték. A vezetőség felvette a kapcsolatot a játékosügynökökkel, dolgoznak a csapat megerősítésén. Sajnos Derrick Rose szerződtetése nem jött össze, igaz, állítólag már nem tud a sérülései miatt az NBA-en játszani, de a megyei bajnokságunk színvonalát még erősebbnek találta, így inkább hazautazott. Talán a ketrecharcot fogja választani.

A jövő héten ismét mérkőzés, mert a show-nak folytatódnia kell!

Hajrá TKSE!

Törökszentmiklósi KSE : Szolnoki MÁV SE   68:69

Időpont: 2017.10.27

Nézőszám:  12 fő

Tisztelt Olvasóink!

Elnézést kérünk a kissé megkésett tudósítás miatt, de az előző mérkőzésről író kollégánk sajnos nem mer többé kosármérkőzésre járni.  A sportszerkesztő pedig továbbra sem áll a rendelkezésünkre. Most már sejtjük, hogy miért.

A mérkőzésről ezért csak a szurkolóktól érkezett jelzések, vélemények alapján tudunk írni pár sort. Azt is csak névtelenül. És a szerkesztőség is elköltözött.

Tehát az összesített nézőtéri vélemények alapján az első negyedben az ellenfél jól játszott, csapatunk pedig kereste a helyét, amit nem nagyon talált. A második negyedben aztán olyan lendülettel és sebességgel JÁTSZOTT a csapat, amire az utóbbi egy évben talán, ha egyszer volt rá példa. Sikerült is egy kis előnyt kiépíteni.  Az is hozzátartozik a krónikához, hogy a csapat edzője csak a második negyed végére érkezett meg. Állítólag dolgozott….de  ki tudja. A harmadik negyedben aztán kissé állva maradt a társaság, az ellenfél felzárkózott. Nagyon szoros végjátékra volt kilátás. Ez így is lett, az "edző" rossz cseréivel, időkéréseivel és értelmetlen taktikai húzásaival szétzilálta egy-két játékos kötélvastag idegrendszerét, ami a végjátékban el is szakadt. Nem beszélve az önbizalomról és a csapatjátékról. Így az utolsó 2 perc kihagyásai miatt elszenvedte a csapat második vereségét.

A mérkőzés közben volt némi vita a csapat egy-két tagja és az edző között, ami érdekes lehet a jövőre nézve.

Az egyesület elnöke a mérkőzés után rögtön behívatta magához az edzőt. Amiről az alábbi közleményt kaptuk.

„Az edző a kialakult helyzetre és a szerződésérre való tekintettel, nem került elbocsátásra, de más pozíciót fog betölteni az egyesületen belül.  Mivel a fizetés csökkentéséhez nem járult hozzá, ezért Ő fogja ezentúl betölteni a szertáros, technikus és rendezői feladatkört is. Illetve az idegenbeli mérkőzésekre néha elvihet egy-két csapattagot. Már ha akad valaki, aki beül hozzá.  A csapat ideiglenes edzői posztját pedig ki fogjuk sorsolni a csapatból, mert jelentkező sajnos nem akadt.”

Hát érdekes fejlemények az biztos…meglátjuk mi lesz a következő mérkőzésen. Az biztos, hogy ideje volt, így a csapat végre tudja a saját játékát játszani idegeskedés nélkül.

Hajrá TKSE!

TKSE : Szolnoki Baglyok SE  47 : 71

Helyszín: Törökszentmiklós, Bercsényi Miklós Katolikus Gimnázium

Időpont: 2017.10.20 19:00

Nézőszám: 12 -16 fő (a gyerekek állandóan mozogtak)

A kellemes, késő októberi estén lassan gyülekeztek az est főszereplői. Ennek legfőbb oka az, hogy Szolnok elesett…mármint közlekedésileg. Így aki arról jött, több-kevesebb, de inkább több káromkodást eresztett meg, mint egyébként ezen a 20 km-es úton szokásos és ildomos szokott lenni. A két csapat azért a mérkőzés kezdetére már be is melegített, de a játék vezetői és bírái még sehol nem voltak, illetve voltak, csak nem ott, ahol lenniük kellett volna. Azért némi késéssel, 15 perc, befutottak Ők is. És közölték, hogy mivel úgyis kevesen vagyunk, ezért azt nem engedik pályára lépni, akinek nincs orvosi engedélye. De így megoldották a 24-es időmérő személyét. És velük jött az elektronikus jegyzőkönyv vezető is. Mert hát modernek vagyunk és itt a XXI. század. Még jó, hogy sikerült a csapatoknak kiharcolni a szövetség ellenében ezt a lehetőséget. Hiába na, azért jó érzés, hogy figyelembe veszik a véleményüket. Egyébként a megoldás jó és hála az égnek az eszköz hozzá nagyon drága.

De nézzük magát a mérkőzést.

Az első pár percben állva hagytuk ellenfelünket, egy 7:0-s rohammal, aztán behúztuk a féket, mert hát udvarias csapat vagyunk, és Ők csináltak egy 11:0-s futást, majd lassan elhúztak tőlünk. Mi még visszakapaszkodtunk három pontra, (csak hogy jól megijedjenek, meg hát tudunk mi játszani is, ha nem figyelünk oda), de a negyed végére 10 ponton kívülre kerültek.

A szünet nem tett jót nekünk, mert ismét hagytuk, hogy 10-zel növeljék a különbséget. A játék nem a támadás hatékonyságáról szólt egyik oldalon se, de mi a helyzetek nélküli dobásokban messze jobbak voltunk, persze ezek nem is mentek be.

Félidőben megbeszéltünk mindent. Aztán semmit se úgy csináltunk. De ez amolyan hagyomány nálunk. Az edző csak azért van, hogy a játékvezetőkkel vitatkozzon, meg jelezze a cseréket.

Ebben a játékrészben előlépett a magányos hős, aki megküzd a túlerőben lévő ellenféllel, az egész egy szovjet háborús filmnek tűnt. Védekeztünk, majd kirontottunk az állásainkból, de csak a főhősnél volt fegyver meg lőszer, igaz abból is kevés volt már. Ő vadul puffogtatott, a többiek szaladtak mellette, majd aki életben maradt ment vissza védekezni.  A csapatból többen jelezték, hogy jól esik nekik a futás, de szeretnének a kezükbe fogni egy ilyen gömbölyű játékszert. Sajnos a szabályok nem engedik a két labdával való játékot, ezért ezt a problémát önállóan kellett megoldaniuk, akinek sikerült, az dobott is pontot, Hősünkkel ellentétben. Ennek ellenére maradt a 20 pontos különbség, mert hát csapataink hősiesen védekeztek, ellenfelünk meg a sok támadásvariációba belezavarodva kevésbé volt hatékony. Amiért nem győzünk hálásak lenni nekik.

Pillanatkép a szünetből: „Az edző, elővette a tábláját, lerajzolta, hogy szerinte mit is kellene csinálni, majd miután látta, hogy ketten-hárman egymással beszélgetnek, és hagyományokat betartva nagyívben tesznek arra amit mond, letette az eszközöket a radiátorra és lemondóan leült a kispadra.„

Az utolsó játékrészben semmi sem változott csak annyi, hogy a passzok száma 0 azaz nulla volt, pontosabban a Hősünk felé ment labda, onnan viszont csak a gyűrű felé távozhatott. Úgy működtünk, mint az elektromosságban a félvezetők. Ellenfelünk ezt felismerve már a teljes csapatát ráküldte Hősünkre, aki nem rettent meg, hanem bátran szembe szállt a túlerővel és tüzelt ahogy csak tudott. Hiába na, a Miklósiak nem ilyednek meg semmitől.  A többieknek 7-8 perc játék után még a negyed vége előtt elege lett az egészből, és már nem futottak vissza olyan lelkesedéssel, ennek ellenére csak 24 pont lett a különbség, ami azért azt mutatja, hogy védekezni tudunk, dobott pontok száma pedig azt, hogy támadni meg szeretünk, de nem tudunk. Passzolni meg se nem tudunk, se nem szeretünk. És ha igen akkor is megválogatjuk, hogy kinek.

Jövő héten, új mérkőzés, új remények. HAJRÁ TKSE!

/Sporttudósítónk nem ért rá, ezért a filmkritikus kollégát küldtük helyette. Elnézést, ha időnként filmes motívumokat kevert a tudóstásba. /a szerkesztőség/